Legyen emlékezetes a szertartásotok, esküvői szertartásvezetővel

Versek, idézetek születésnapra

Minden kis viaszgyertya megtanít arra, hogy egy kis melegért, fényért érdemes tövig égni, mert a kis dolgok fénye az, ami bevilágítja életünket.

(Molnár Ferenc)

Álmodj, amit csak akarsz, menj, ahova szeretnél, légy az, aki szeretnél,
mert csak egy életed van, s csak egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél!

(Paolo Coelho)

Életszabály

Ha egy szép élet vágyát őrzöd, a múlttal nem szabad törődnöd s mindig úgy tégy, ha veszteség ér, minthogyha újjászülten élnél,
Mit akar? kérdd meg minden naptól és minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni, más tetteit tudd megbecsülni, főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

(J. W. Goethe)

Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.

(Márai Sándor)

Nem tudom, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket.
Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket.

(Ernest Hemingway)

Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt, hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat.

(Louise L. Hay)

Ez a te napod. Mindenki téged ünnepel, rokon, barátok, ismerősök köszöntenek, szorongatják a kezed, puszihegyekkel borítanak be, virághalmokkal árasztanak el.
És jön a holnap. Kézfogások, puszihegyek, virághalmok nélkül. Én nem csak a mai napra kívánok sok boldogságot. Hanem az összesre.

(Csitáry-Hock Tamás)

A születésnap tökéletes alkalom arra, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akiket szeretünk, akik befolyásolták az életünket,
akik vízválasztóként tereltek minket, azaz akik miatt azokká lettünk, akik vagyunk.
Éppen ideális az idő arra, hogy hálát mondjunk azért, hogy itt lehetünk, hogy évről évre ünnepelhetünk, mert ez azt jelenti, hogy élünk.
Kell ennél nagyobb csoda?
S talán nincs is megfelelőbb nap arra, hogy őszintén, szívből megáldjuk mindazokat, akik bármilyen értelemben életünk részévé váltak.

(Horváth Nikoletta)

Legyen egészséged, tudjál boldog lenni, és a szívedet soha ne bántsa meg senki!
Születésnapod is legyen örömnek napja, kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!

Azt kívánjuk mindnyájan e szép napon, Ragyogjon rád napfény, legyél boldog nagyon.
Szíved sose féljen, bánat sose érjen, Minden utadon szerencse kísérjen.

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

(Weöres Sándor)

Minden évünk: egy életkör. Egy gyűrű az életfa törzsén.
És minden életkör végén kicsit meghalunk – ugyanakkor minden új kör kezdetén kicsit föltámadunk.

(Müller Péter)

Az elveink tizennyolc éves korunkban hegycsúcsok, ahonnan széttekintünk, negyvenöt éves korunkban barlangok, ahol elrejtőzünk.

(Francis Scott Fitzgerald)

A jövő azoké, akik hisznek álmaik szépségében.

(Eleanor Roosevelt)

Olyan fiatal vagy, mint reményeid, olyan öreg, mint a kétségeid.
Olyan fiatal, mint önbizalmad, olyan öreg, mint félelmeid.
Fiatal, mint a hited, öreg, mint a csüggedésed.

(Douglas MacArthur)

A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.

(Edward J. Stieglitz)

Születni és meghalni lehet egy nap alatt – de élni nem.

(Karinthy Frigyes)

Boldog szülinapot barátom!
Különleges nap van ma – idősebb vagy, mint eddig bármikor!

Örömmel értesítelek, hogy belépést nyertél a magyar férfiak klubjába, hogy immár betöltötted a 18. életévedet.
Egy ilyen jóképű klubtagnak jár egy elektronikus cuppanós puszi egy boldog születésnapos üzenet mellé.
Cupp!

Felejtsd el a múltat, nem tudsz rajta változtatni!
Felejtsd el a jövőt, nem tudod megjósolni! Felejtsd el az ajándékot, én is elfelejtettem!
Boldog születésnapot kívánok!

“Sokkal értékesebb a magad alkotta ajándék. Amíg készíted, mindig arra gondolsz, akié lesz. Nem egy pillanat csak, amíg megveszed, hanem hosszú órák, esték, amíg elkészülsz. Ezalatt beépül az ajándékba a szeretet is.”

(Kálnay Adél)

Alig várom, hogy idősebb legyek, amikor egyre kevésbé számít, hogy nézel ki, és egyre többet nyom a latba, ki vagy.

(Susan Sarandon)

Éld az életed! Ugorj fejest, csinálj őrültségeket! Ne várj! Még soha nem voltál ilyen öreg és már soha nem leszel olyan fiatal, mint most.

(Suzanne Colins)

Remélem, megmostad a fogaid reggel!
A helyedben jobban megbecsülném őket, nem biztos, hogy a következő szülinapodra is meglesznek!
Boldog Szülinapot kívánok!

Az idő múlásával egyre jobb leszel. Kivéve, ha banán vagy.

Versek, idézetek esküvőre

LXXV. Szonett
(William Skakespeare)

Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.

(Szabó Lörinc fordítása)

Lennék…
(Loren Dorr)

Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.

MINEK NEVEZZELEK?
(Petőfi Sándor)
Minek nevezzelek, / Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát / Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először… / E csillagot,
Amelynek mindenik sugára / A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly – / Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, / Ha rám röpíted
Tekinteted,
Ezt a szelíd galambot, / Amelynek minden tolla
A békeség egy olajága, / S amelynek érintése oly jó!
Mert lágyabb a selyemnél / S a bölcső vánkosánál –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, / Ha megzendűlnek hangjaid,
E hangok, melyeket ha hallanának, / A száraz téli fák,
Zöld lombokat bocsátanának / Azt gondolván,
Hogy itt már a tavasz,
Az ő régen várt megváltójok, / Mert énekel a csalogány –
Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek, / Ha ajkaimhoz ér
Ajkadnak lángoló rubintköve, / S a csók tüzében összeolvad lelkünk,
Mint hajnaltól a nappal és az éj, / S eltűn előlem a világ,
Eltűn előlem az idő, / S minden rejtélyes üdvességeit
Árasztja rám az örökkévalóság – / Minek nevezzelek?
Minek nevezzelek? / Boldogságomnak édesanyja,
Egy égberontott képzelet / Tündérleánya,
Legvakmerőbb reményimet / Megszégyenítő ragyogó valóság,
Lelkemnek egyedűli / De egy világnál többet érő kincse,
Édes szép ifju hitvesem, / Minek nevezzelek?

Akarsz-e játszani?
(Kosztolányi Dezső)

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?​

Szerelem?
(Juhász Gyula)
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.
Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.
Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Két szárny
(Váci Mihály)

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égreszálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
együtemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
– szárnyak lettünk egymással.

Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert,
akinek lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég,
hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk.

(Ernest Hemingway)

Véletlenek
(Ismeretlen szerző)

Bár menekülni akartál, mégis belebotlottál.
Véletlenül.
És a véletlenek sora egyre bővül, egyre több és több lesz.
Így épül Csodahíd a véletlenekből. Két lélek között.
Nem véletlenül.

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember,
Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak.
(Johann Wolfgang von Goethe)

Minden titkos emberi kapcsolat – barátság, szerelem s azok a különös kötöttségek,
mikor ellenfelek találkoznak és szegődnek el, életre-halálra! – ezzel a varázsos megérintettséggel kezdődik;
az álomszerű érzékeléssel, amely igazán olyan, mintha az álomban a valóságot érzékelné az ember:
tömegben, idegenek között egyszerre megérint egy szempár, egy hang, s mintha elszédülnél,
mintha a jelent egyszer már megélted volna,
mintha előre tudnád mindazt, ami történni fog, a szavakat és mozdulatokat is;
s mindez a legkomolyabb, végzetes valóság; s ugyanakkor álomszerű.
(Márai Sándor)

Egy napon észrevettem, hogy szeretem.
Miért?
A kérdés érdekelt, mert ostoba volt, s a tetejébe megválaszolhatatlan.
Iparkodtam felelni a kérdésre.
Így feleltem:
szeretem… másképp, mint a többit, másképp, mint mindenkit előtte…
Valami van benne, ami számomra elmondhatatlanul ismerős.
Mintha egyszer már együtt lettünk volna
kígyók és Luciferek között, nagyon régen, a Paradicsomban.
(Márai Sándor)

Két karodban
(Radnóti Miklós)

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Amíg a házassághoz engedély kell, a revolver tartásához pedig nem, addig a házasság látszik veszélyesebbnek.
(John Glenn)

A házasság folyamán érdekes szerepcserére kerül sor. A kutya hozza oda a férj papucsát és a feleség morog.
(Csortos Gyula)

Amelyet némelyek házasságnak neveznek, mások így árnyalnak: késhegyig menő harc a takaróért.
(Vavyan Fable)

Mindenhova magammal viszem a feleségem. De mindenhonnan hazatalál.
(Henny Youngman)

Páros életetekhez páratlan boldogságot kívánunk…

Jó, hogy én én vagyok.
Jó, hogy te te vagy.
De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.
(Pam Brown)

Olyan nagy áldás, ha megtalálod azt a különleges személyt, akit egész életében bosszantani akarsz.
(Rita Rudner)

Érdekes a feleségem mindent tud, csak azt nem, miért jött hozzám.
(Danny DeVito)

Óda
(József Attila, részlet)

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A legszebb dalom
(Nadányi Zoltán)

Legszebb dalomat akkor írtam én meg,
Amikor először megláttalak
S örök raboddá lett e szív, e lélek
Egy röpke, tűnő pillanat alatt.
Egy dalt akartam hozzád írni nyomban,
Egy dalt, amelyben minden benn legyen:
A vágy, amelytől szívem félve dobban,
Rajongás, hév, imádat, szerelem
Töprengtem órákhosszat – de hiába.
Sehogyse ment. Zavaros volt fejem.
Oly nyugtalan voltam s oly kába, kába;
Forgott, keringett a világ velem.
“Szeretlek” – ezt vetettem csak papírra,
Töprengtem bár soká, soká nagyon.
Ez egy szó volt a tiszta lapra írva…
Ez egy szó volt az én legszebb dalom.

A legboldogabb összeköttetésekben sem maradnak el a kisebb-nagyobb csalódások. Lassanként napfényre jönnek a hibák, a kettő közül egyik sem tökéletes lény, s ekkor a fődolog az, hogy tűrjék el egymás hibáit, és kölcsönös szeretetből folytonosan azon iparkodjanak, hogy ezen hibákat elhagyhassák. Ez az élet legnehezebb művészete; de egyúttal annak legmagasabb jutalma is.

(Kalocsa Róza)

Átváltozás
(Pilinszky János)​

Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.

Szeretethimnusz
(Szent Pál apostol első levele a korintusiakhoz 13. fejezet)
1 A szeretet himnusza.
Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.
2 Legyen bár prófétáló tehetségem,
ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.
3 Osszam el bár egész vagyonomat a szegények közt s vessem oda testemet, hogy elégessenek,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
4 A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny,
nem kérkedik, nem gőgösködik,

nem tapintatlan, nem keresi a magáét,
haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója,
nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.
7 mindent eltűr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
8 A szeretet nem szűnik meg soha.
A prófétálás véget ér,
a nyelvek elhallgatnak,
a tudomány elenyészik.
9 Tudásunk csak töredékes,
töredékes a prófétálásunk is.
de amikor eljön a beteljesedés,
ami töredékes, véget ér.
11 Amikor még gyermek voltam,
úgy beszéltem, mint a gyermek,
úgy gondolkodtam, mint a gyermek,
úgy ítéltem, mint a gyermek.
de mikor férfivá nőttem,
elhagytam a gyermek szokásait.
Ma még csak tükörben, homályosan látunk,
akkor majd színről színre.
Most csak töredékes a tudásom,
akkor majd úgy ismerek,
ahogy én magam is ismert vagyok.
Most megmarad a hit, a remény, a szeretet,
– ez a három,
de köztük a legnagyobb a szeretet.

Versek, idézetek házassági évfordulóra

Sok minden történt velem az életben. És mégis, ha válaszolnom kellene a kérdésre, hogy mi volt a legjobb, a legszebb az életben ami eddig történt velem, egyértelmű lenne a válasz.
Mert a legjobb, a legszebb, ami történhetett velem az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem,
Te vagy.

(Csitáry-Hock Tamás)

Létezik szerelem, de az nem csak egy megfoghatatlan érzés, hanem egy megölelhető csoda, te vagy.

Van párja minden léleknek, és az enyémnek a legszebb jutott, aki te vagy.

(Csitáry-Hock Tamás)

Mesélsz, és én hallgatlak. Boldogan. Mert ez a mese csodálatos. Mert ez a mese igaz. Mert ez a mese kettőnké.
Mert ebben a mesében mindent meghallok. Mindent, amit szavakkal nem mondasz el. Mindent, ami a szavakon túl van.
És én hallom ezt a mesét, a legszebbet. Amit a szemeiddel mesélsz, amit a szemeimmel hallgatok. Kettőnk csendjében.

(Csitáry-Hock Tamás)

Csak érted és miattad vágyom örök életre. Mert egy véges élet kevés ahhoz, hogy mindent neked adjak. Minden szeretetemet, ami bennem él irántad, amit te ébresztettél szívemben. Mert ez a szeretet végtelen.

(Csitáry-Hock Tamás)

Őrizem a szemed
(Ady Endre)

Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád s várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig maradok meg még neked,
De a kezedet fogom s őrizem a szemedet.

Feleségemnek
(Kosztolányi Dezső)

Megszoktalak, akár a levegőt, bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban, az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam, hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam. Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
“Megszoktam őt, akár a levegőt, Ő adja nékem a lélegzetet.

Házassági évfordulónkra
(Szabó Balázs)

Olyan, mintha tegnap lett volna, mikor kimondtuk életünk sorsdöntő, egyszerű szavát.
Mintha most is mellettem szólna a dal, amire együtt léptünk közös jövőnkbe félve át.

Vajon ma ugyanazt mondanád a szegény csóróra nézve, ha megkérném a kezedet?
Bevallom, félve nézek most rád…
Van, ami nem váltható pénzre: A sírig tartó szeretet!

Élhetek… levegő nélkül egy-két percig, víz nélkül talán három-négy napig. Élelem nélkül még tovább, akár harminc, negyven napig. Fény nélkül pedig évekig is.
Létezhetek. Nélkülük. Egy kis időre mind nélkülözhető. Mindegyik lételem. De van mégis egy, ami nélkül egy pillanatot sem élhetek. Aki nélkül nem. Már nem. Nélküled.

(Csitáry-Hock Tamás)

Ha választhatnék egy jobb élet és az enyém között… akkor is ezt választanám.
Mert amit mások jobb életnek hisznek, az csak látszólag jobb.
És tűnhet az enyém rossznak, mégsem adnám semmiért. Mert nincs jobb élet annál, amiben te ott vagy.

(Csitáry-Hock Tamás)

Hogyan mondhatnám el neked? Hasonlatokban? Ezerszer megfogalmazott, leírt mondatokban?
Bárhogyan is szeretném, mindig egy mondat jut eszembe. Egy mondat, ami ráadásul mégsem igaz.
Mert azt mondanám, hogy „Jobban szeretlek, mint az életemet”. De ez nem igaz.
Nem lehet igaz. Nem szerethetlek jobban az életemnél. Csak éppen annyira. Mert az Életem te vagy.

(Csitáry-Hock Tamás)

John Anderson, szívem, John
(Robert Burns, fordította Szabó Lőrinc)

John Anderson, szívem, John, kezdetben valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima.
Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre John Anderson, szívem.

John Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek.
Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem.

Kik egy-úton…

Kik egy-uton, kart karba fűzve jártok huszonöt éve, ím köszöntelek,
Tollat a szívem közepébe mártok, hogy így legyen szavam zengő s meleg,
Teljesüljön be mind, amire vártok, arany nyarak még, és ezüst telek,
Izes gyümölcsök s kévék sűrü rendje, dalos szüret s december tiszta csendje.

S mögöttetek a múlt huszonöt éve megannyi szép tavaszi kert gyanánt
– Ringó rózsák huszonöt régi réve – ragyogjon, honnan halkan illan át
Hozzátok száz emlék, szárnyára véve az elmúlt percek örök illatát,
Melyben a könny is, mint egy drága párlat dús olaja, illattá szűrve árad.

Múlt és jövő közt kik középen álltok, s kiket ez ünnep, mint ezüst halom,
Emel magasra, honnan messzi láttok, boldog látványt kiván néktek dalom,
Szép volt a múlt, várjon ragyogva rátok még szebb jövő, még dúsabb jutalom,
S ezek között, bár szerény fény gyanánt ég, szeretetünk is hadd legyen ajándék.

(Tóth Árpád)

Az igazi szeretet éppen azt jelenti, hogy nem fordítasz hátat, nem hagysz el, ha valami zavar, bánt. Hanem őszintén megmondod. Mert fontos neked. Mert szíved mélyén szeretsz.

(Csitáry-Hock Tamás)

Sok minden történt velem.
És mégis, ha válaszolnom kellene a kérdésre, hogy mi volt a legjobb, legszebb az életben, ami eddig történt velem, egyértelmű lenne a válasz.
Mert a legjobb, legszebb, ami történhetett velem, az nem esemény. Nem valami, hanem valaki. Akinél szebb és jobb nem történhetett volna velem.
Te vagy.

(Csitáry-Hock Tamás)

Tétova óda
(Radnóti Miklós)
Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, – mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ. S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

Szerelmes vers
(Radnóti Miklós)

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még, majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény, vastag avar fedi rég!

Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét, hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét, hallod a halk zuhanást.

Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.

Virágének
(Radnóti Miklós)

Fölötted egy almafa ága, szirmok hullnak a szádra,
s külön egy-egy késve pereg le, ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat, szemedre hajolnak az ágak,
fényén futkos a fény, csókra tűnő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet, árny játszik a pilla felett,
játszik a gyenge szirommal, s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj, megszólal a néma, ezüst éj;
kivirágzik az égi fa ága, hold bámul a béna világra.

Rejtettelek
(Radnóti Miklós)

Rejtettelek sokáig, mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban gyakorta száz karom van s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.

Esti sugárkoszorú
(Tóth Árpád)

Előttünk már hamvassá vált az út, és árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást, mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át a dolgok esti lélekvándorlása.
Illattá s csenddé. Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha, s a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le, s lombjából felém az ő lelke reszket?
Igézve álltam, soká, csöndesen, és percek mentek, ezredévek jöttek –
Egyszerre csak megfogtad a kezem, s alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér és zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek!

Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játék, vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este, sétálni a patak partján csillagokat lesve
Kedveseddel szombaton vígan táncba menni… Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.
Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évek még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged
Erő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél is aki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégis.
Az életet véges végig együtt kell leélni úgy válik el , mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani, kacagni és sírni a szerelem dal, amelyet együtt kell megírni.

(Sztyepan Scsipacsov)

Egy kapcsolatot éppen a kihívások hiánya, a megszokás tud megölni. Meg kell őriznünk azt a képességünket, hogy meglepjük a másikat.

(Paolo Choelho)

Hazugság, mit tartanak közönségesen, hogy házasságban megszûnik a szerelem!

(Petőfi Sándor)

Jó érezni
Illyés Gyula

Jó érezni azt, hogy szeretlek nagyon és egyre-egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben, rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy a szemeid már szemeimben élnek és néznek,
s érezni azt, hogy szép, veled szép, és csak veled teljes az élet.

Létezik olyanfajta házasság, amelyben mindkét ember még szabadabbá válik, mint amilyenek egymagukban lehetnének.

(Richard Bach)

A házasságban az ellentétek szülik a harmóniát. Mert nem lehet egyetlen hangjeggyel dallamot és egyetlen színnel festményt készíteni.

Arsene Houssaye

Legyen emlékezetes a szertartásotok esküvői szertartásvezetővel!

A szertartásvezetés igényes, egyedi és költséghatékony